Iratkozzon fel hírlevelünkre

FALCONIERI PALOTA, A RÓMAI MAGYAR AKADÉMIA SZÉKHELYE

Az épület

LoggiaHDR2016marzo300dipkiscrfirm

A Via Giulia 1. szám alatt található épület története az antik időkre nyúlik vissza. Az épület alatt mai is megtalálhatóak egy római kori folyami kikötő maradványai, mindazonáltal információink egészen a Cinquecentóig elenyészőek a környékről, amelynek valódi virágzása csak a XVI. század elején kezdődött. Ekkor (1508-ban) II. Gyula pápa, aki Rómának új arculatot kívánt adni nagy urbanisztikai blokkok kialakításával, Bramantét bízta meg, hogy olyan utcát tervezzen, amely a Sixtus hídtól a Trionfale hídig vezet. Urbanisztikai szempontból egy másik fontos tényező volt a Farnese palota közelsége és néhány építész terve, hogy az épületet összekösse a Tevere túloldalán található Farnesinával.
A palota első tulajdonosa Attilio Ceci volt, aki az Odescalchi családnak adta el 1547-ben. Az épület ezután Paleotto kardinális majd Mario Farnese tulajdonába került, 1638-ban Orazio Falconieri vásárolta meg.
A gazdag bankár család, a Falconieri, Firenzéből érkezett Rómába és vagyonának köszönhetően, a pápai udvar tisztviselőiként, hamarosan beilleszkedett Róma főúri családjai közé. Rómában a firenzeiek kolóniája a Via Giulia környékén telepedett le.
Orazio Falconieri a palota átépítése mellett döntött, mert a szerény és kevés komforttal felszerelt épület már nem illet a család új rangjához. A Seicento egyik legnagyobb építészét, Francesco Borrominit bízta meg az épület átépítésével és bővítésével. A családi levéltár dokumentumai szerint a munkálatok 1646-ban kezdődtek és 1649-ben fejeződtek be. Borromini három ablaksorral bővítette ki a Via Giulia felöli homlokzatot. Az eredetihez hasonló díszkaput épített, faragott terméskővel kirakott faldíszt, két oldalsó pillért (a család nemesi jelvényével a sólyommal, vagy egyiptomi horusszal), és egy koronázó párkányt helyezett az épületre. A palota belsejében is megtalálható Borromini összetéveszthetetlen kéznyoma az első emelet szalonjaiban és a földszinti galéria egyik termében látható stukkókon. A Borromini művészetére jellemző szimbolikus tartalommal bíró, eredetileg fehér stukkókat Costanza Falconieri esküvőjének alkalmából aranyozták be a ’700-as évek divatjának megfelelően. Az egyik teremben a stukkók a világot a lelki és a materiális közötti kapcsolatként mutatják be: három arany kör (szellem – anyag – lélek) sugárzó nappal a metszetek közepén. Egy másik teremben a művész az Univerzumot ábrázolja, különböző feltevések szerint hermetikus és szabadkőműves jelképeket használva.
A Falconieri Palotát 1892-ben a garibaldista Luigi Medici del Vascello vásárolta meg. Az 1800-as évek végén az épületet átépítették, ekkor készült az eklektikus stílusú főlépcsőház, amelynek mennyezetén Luigi Medici del Vascello címere látható.
Az épület 1927 óta a Magyar Állam tulajdona.
 
A Loggia
Borromini a Palota tetejére impozáns loggiát épített, amely kiemelkedve az épület egységéből dominálja a díszkertre néző homlokzatot és az épület többi részét. A folyó szabályozása előtt a kert nagyobb volt a jelenleginél, harmonikus egységet alkotva a loggiával.
A felső terasz balusztrádját díszítő barokk szobrok Janus istenséget ábrázolják. Borromini a kozmikus szimbólumokat, amelyek az évszakok váltakozásához is kapcsolódnak egy fiatal női és egy idős férfi arc egymás mögé helyezésével erősítette meg.
Nemrégiben fejeződött be az épület részleges belső felújítása, a homlokzatok és a Borromini-loggia restaurálása. A munkálatokat teljes egészében az Oktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozta.
 
A Magyar Történeti Intézet és a Római Magyar Akadémia
A Magyar Államra és a magyar népre vonatkozó önálló kutatások 1880-ban kezdődtek, amikor XIII. Leó pápa megnyitotta a Vatikáni Titkos Levéltárat. A magyarok az elsők között küldtek kutatókat, hogy a saját hazájuk történetére vonatkozó dokumentumokat tanulmányozzák. Az első laikus történeti intézet támogatója a nagyváradi címzetes püspök és a Magyar Tudományos Akadémia kiváló történésze, Fraknói Vilmos (1843-1924) volt. Az ő vezetésével kezdődtek el az első szisztematikus kutatások és azok eredményeinek publikálása is a Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia köteteiben.
Fraknói Vilmos, hogy a Rómába érkező tudósoknak megfelelő elhelyezést biztosítson, a Nomentano negyedben vásárolt telket, amelyre az 1894 áprilisában felavatott Magyar Történeti Intézet székhelyét építtette. Az ösztöndíjasok a következő évtől jöhettek Rómába. Ugyancsak Fraknói kezdeményezésére az első épület mellé egy másodikat építtetett (1902 és 1904 között), ahol a magyar művészek Szépművészeti Akadémiája kapott helyet (ma a Szentszéki Magyar Nagykövetség székhelye). A kanonok 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta intézetét, amely átvette annak tudományos irányítását a Kultusz és Oktatási Minisztérium finanszírozásával.
Az Osztrák-Magyar Monarchia bukása következtében történt törés után az új magyar kormány „új kapukat” kívánt nyitni Európa felé. Így 1928-ban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a via Giulán található Falconieri Palota megvásárlása mellett döntött. A felújítási munkálatok után az újjászületett Királyi Római Magyar Akadémia – amelynek 1929-től részlegeivé váltak meghatározott funkciókkal mind a Fraknói Történeti Intézet, mind az Istitutum Pontificium Ecclesiasticum Hungaricum in Urbe – ezen az új székhelyén kezdte meg hármas tevékenységét: történeti kutatásokat, művészeti tevékenységet és teológiai kutatásokat, visszatérve így az előzetes hagyományokhoz.
Az ezt követő húsz évben az Akadémia tagjai és vendégei között a ’30-as, ’40-es évek legnagyobb magyar tudósait, íróit, festőit és szobrászait találjuk, csak néhány nevet említve ezek közül: Kerényi Károlyt, Kodály Zoltánt, Lukács Györgyöt, Szerb Antalt és Weöres Sándort. Érdemes megemlíteni, hogy ezekben az években alakult ki az Akadémia falai között az ún. Római Iskola, az olasz Novecentóhoz közel álló művészeti mozgalom, tagjai Aba Novák Vilmos, Kontuly Béla, Molnár Pál, stb.
Az intézmény kiadói tevékenységet is folytatott, a különböző szakirányú kiadványok mellett az Annuario címet viselő folyóiratot is gondozta, amelyben olasz-magyar kapcsolatokat érintő cikkek, tanulmányok és az ösztöndíjasok kulturális és művészeti tevékenységének leírásai jelentek meg.
1948-ban A Római Magyar Akadémia a Nagykövetség részévé vált elveszítve korábbi önálló tudományos és művészeti intézmény jellegét. A hidegháború évei alatt gyakorlatilag propagandista funkciót látott el. Csak 1981-től került ismét az Oktatási és Kulturális Minisztérium hatáskörébe.
Ma az Akadémia folyamatosan lát vendégül kutató és művész ösztöndíjasokat, tudósokat, diákokat. Az utóbbi években erőfeszítések történtek azért, hogy modern intézetté alakuljon át, méltó legyen tudományos és művészeti feladatához. Újrakezdődött a Rómában és a Vatikánban található könyvtárak és levéltárak szisztematikus tanulmányozása. Az Annuario újabb számai jelentek meg, ezen kívül több közös publikáció látott napvilágot a Magyar Tudományos Akadémiával és olasz egyetemi és akadémiai intézetekkel együttműködésben.
A Római Magyar Akadémia feladatai közé tartozik az itáliai magyar emlékek kutatása, védelme, gondozása is.
1992-ben megnyílt a Galéria, amely évente vendégül látja az Akadémia képzőművészeti ösztöndíjasainak kiállítását, ezen kívül helyt ad magyar és nemzetközi kiállításoknak is. A Palota nagytermében konferenciák, kerekasztal beszélgetések, koncertek, vetítések kerülnek megrendezésre.
1996-ban újra megalakult a Fraknói Történeti Intézet. Ennek része az 1894-ben a Történeti Intézettel egy időben megalapított könyvtár, amely kezdetben a mintegy 2000 kötetes Fraknói-gyűjteményből állt. A könyvtár törzsanyagát a következő években ajándékgyűjtemények gyarapították. Ennek a gyarapodásnak a II. Világháborút követő korszakban vége szakadt, az 1950-52 között zajló szisztematikus „értékmentés” során az állomány legértékesebb részét, 1830 könyvritkaságot hazaszállítottak Budapestre, az MTA könyvtárába és különböző egyetemekre. Ma a könyvtár kb. 15.000 kötetből áll és jelentős folyóirat gyűjteménnyel rendelkezik.
 
 

A PALOTALÁTOGATÁS ÁTMENETILEG SZÜNETEL!

 

 

BIBLIOGRÁFIA A FALCONIERI PALOTÁRÓL
 
Amayden, Teodoro, La storia delle famiglie romane, Roma, 1910 (Reprint: Bologna, 1967)
Andretta, Stefano, Da Parma a Roma: la fortuna dei Farnesi di Latera tra armi, curia e devozione tra XVI e XVII secolo, Bulletin de l’Institut Historique Belge de Rome 63(1993), 7–32.
Andretta, Stefano, Farnese, Mario, in Dizionario Biografico degli Italiani 45, Roma 1995, 108–112.
Argan, Giulio Carlo, Borromini, Milano, 1955 (19962)
Borromini e l’universo barocco. Catalogo, a cura di Richard Bösel–Christoph L. Frommel, Milano, 1999
Benocci, Carla, Villa il Vascello, Roma, 20072
Borsányi Pál, A Római Magyar Akadémia épületének rekonstrukciója, Műemlékvédelem 25(1981)/1, 14–41.
Bösel, Richard, Dalla metafora alla sintesi: esplorazioni borrominiane a palazzo Falconieri, in Intorno Borromini – Giovanni Anselmo, Francesco Gennari, Marisa Merz, Grazia Toderi, Catalogo della mostra, Roma, 16 Dicembre 2003 – 1 Febbraio 2004, Palazzo Falconieri e Cripta Falconieri in San Giovanni dei Fiorentini, Roma 2003, 5–13.
Burbaum, Sabine, Die Rivalität zwischen Francesco Borromini und Gianlorenzo Bernini, Oberhausen, 1999 (Artificium 2.)
Caprio, Bonaventura–Corallo, Gianbattista, Il Castello di Latera e i suoi rapporti con la Famiglia Farnese e con l’Abbazia di San Salvatore al Monte Amiata. Storia e Arte, Latera 2004
Carboneri, Nino, Borromini, Francesco, in Dizionario Biografico degli Italiani 13, Roma 1971, 90–97.
Colalucci, Gianluigi, A római Palazzo Falconieri – a Magyar Akadémia – Borromini stukkóinak restaurálása, Műemlékvédelem 23(1979)/2, 113–140.
Costamagna, Philippe, Données historiques de la collection Fesch, in Le goȗt pour la peinture italienne autour de 1800, prédécesseurs, modèles et concurrents du cardinal Fesch. Actes du colloques, Ajaccio, 1er–4 mars 2005, sous la direction d’Olivier Bonfait–Philippe Costamagna–Monica Preti-Hamard, Ajaccio, 2006, 21–66.
De Rosa, Raffaela, Falconieri, Alessio, in Dizionario Biografico degli Italiani 44, Roma 1994, 377–382.
De Rosa, Raffaela, Falconieri, Costanza, in Dizionario Biografico degli Italiani 44, Roma 1994, 372–373.
Fagiolo, Marcello, Roma barocca: i protagonisti, gli spazi urbani, i grandi temi, Roma, 2013 (Atlante del Barocco in Italia. Quaderni 2.)
Francesco Borromini e Roma nelle immagini di Franco Tibaldi, a cura di Francesca Bottari, Roma, 1999
Frascarelli, Dalma, Paolo Falconieri tra scienza e Arcadia. Le collezioni di un intellettuale del tardo barocco romano, Roma, 2012 (Collezionismo a Roma 1.)
Frommel, Christoph Luitpold, Il Palazzo di Giuliano Ceci, precursore di Palazzo Falconieri, in Il Palazzo Falconieri e il palazzo barocco a Roma. Atti del convegno indetto all’Accademia d’Ungheria in Roma, Roma, 24–26 maggio 1995, a cura di Gábor Hajnóczy e László Csorba, Soveria Mannelli, 2009 (Annuario dell’Accademia d’Ungheria, Istituto Storico „Fraknói”), 15–27.
Frutaz, Amato P., Le piante di Roma I–III, Roma, 1962
Genthon István, Palazzo Falconieri, Magyar Művészet 5(1929), 406–421.
Giannini, Massimo Carlo, Odescalchi, Paolo, in Dizionario Biografico degli Italiani 79, Roma 2013, 154, www.treccani.it/enciclopedia/paolo-odescalchi_(Dizionario_Biografico)
GuerrieriBorsoi, Maria Barbara, Villa Rufina Falconieri. La rinascita di Frascati e la più antica dimora tuscolana, Roma, 2008
Guide rionali di Roma. Rione VII – Regola. Parte III, a cura di Carlo Pietrangeli, Roma, 1974
Hempel, Eberhard, Francesco Borromini, Wien, 1924
Hetényi Ágnes, A római Palazzo Falconieri, in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest [1998], 127–145.
Hetényi, Ágnes, Il Palazzo Falconieri a Roma, in Cento anni al servizio delle relazioni ungaro–italiane. Gli istituti ungheresi scientifici, culturali ed ecclesiastici di Roma (1895–1995), a cura di László Csorba, Budapest [1998], 127–145.
Hetényi Ágnes, A jó eretnek. 400 éve született Borromini, Új Magyar Építőművészet 1999/6, 13–16.
Howard, Elisabeth G., New finds on some lost works by Borromini in Palazzo Falconieri, The Burlington Magazine 119(1977), 31–35.
Howard, Elisabeth G., The Falconieri Palace in Rome. The Role of Borromini in its Reconstruction (1646–1649), New York–London, 1981
Howard, Elisabeth G., Borromini ed il progetto del Palazzo Falconieri, in Il Palazzo Falconieri e il palazzo barocco a Roma. Atti del convegno indetto all’Accademia d’Ungheria in Roma, Roma, 24–26 maggio 1995, a cura di Gábor Hajnóczy e László Csorba, Soveria Mannelli, 2009 (Annuario dell’Accademia d’Ungheria, Istituto Storico „Fraknói”), 281–310.
Klaniczay, Péter, Il Palazzo Falconieri dopo il Borromini, in Il Palazzo Falconieri e il palazzo barocco a Roma. Atti del convegno indetto all’Accademia d’Ungheria in Roma, Roma, 24–26 maggio 1995, a cura di Gábor Hajnóczy e László Csorba, Soveria Mannelli, 2009 (Annuario dell’Accademia d’Ungheria, Istituto Storico „Fraknói”) 311–326.
Lombardi, Ferruccio, Roma. Palazzi, Palazzetti, Case. Progetto per un inventario 1200–1870, Roma, 19922
Luzi, Romualdo, I Farnese: il „Ramo” di Latera e Farnese, in Cardinale Girolamo Farnese Ultimo Duca di Latera. Giornata di studi, Museo della Terra – 15 Novembre 1999, Latera [2000], 29–38.
Molnár Antal-Tóth Tamás, A Falconieri–palota, Róma, Budapest, Balassi Kiadó, 2016, (Con in allegato un DVD/ A könyvhöz DVD-melléklet tartozik) (Prossimamente anche in versione italiana e ungherese!/Hamarosan megjelenik a könyv olasz illetve angol nyelvű változata!)
Мусатова, Татьяна Леонидовна, Вокруг «римского» Гоголя: адреса друзей и знакомых (по архивным материалам), in Russica Romana XVII(2010), Pisa–Roma, 2011, 169–191.
Osbat, Luciano, Capponi, Luigi, in Dizionario Biografico degli Italiani 19, Roma 1976, 67–69.
Paolitti, Flavio–Colella, Tiziano, Prima di Borromini: Palazzo Falconieri in via Giulia alla luce di un nuovo rilievo, Palladio. Rivista di Storia dell’Architettura e Restauro 42(2008), 5–26.
Pittoni, Leros, Francesco Borromini. L’architetto occulto del barocco, Cosenza, 2010.
Pollak, Oskar, Die Decken des Palazzo Falconieri in Rom und Zeichnungen von Borromini in der Wiener Hofbibliothek, Jahrbuch des Kunsthistorischen Instituts des K. K. Zentral-Kommission für Denkmalpflege 6(1911), 111–141.
Portoghesi, Paolo, Borromini nella cultura europea, Roma, 1964
Portoghesi, Paolo, Borromini. Architettura come linguaggio, Milano–Roma, 1967
Pratesi, Ludovico, Via Giulia, Roma, 1989 (Itinerari d’arte e di cultura – luoghi)
Salerno, Luigi–Spezzaferro, Luigi–Tafuri, Manfredo, Via Giulia: una utopia urbanistica del 500, Roma, 19752
Sanfilippo, Matteo, Falconieri, Alessandro, in Dizionario Biografico degli Italiani 44, Roma 1994, 371–372.
Sanfilippo, Matteo, Falconieri, Lelio, in Dizionario Biografico degli Italiani 44, Roma 1994, 382–385.
Sanfilippo, Matteo, Falconieri, Ottavio, in Dizionario Biografico degli Italiani 44, Roma 1994, 385–388.
Spadafora, Giovanna, Geometry and drama in Borromini’s architectural details. Moldings in Palazzo Falconieri, Ed. by Giuseppe Amoruso, in Visual Computing and Emerging Geometrical Design Tools, Hershey, 2016 [sajtó alatt]
Szegő György, Az újjászületés nap-madarai. A római Falconieri-palota díszítményeinek ikonográfiájához. Utóirat. Post Scriptum, Magyar Építőművészet melléklete az előfizetők számára 11(2011)/2, 20–31.
Tafuri, Manfredo, La poetica borrominiana: mito, simbolo e ragione, Palatino 10(1966), 184–193.
Tusor Péter, A barokk pápaság (1600–1700), Budapest, 2004
Vicioso, Julia, Francesco Borromini ed i Falconieri a Roma, in Intorno Borromini – Giovanni Anselmo, Francesco Gennari, Marisa Merz, Grazia Toderi, Catalogo della mostra, Roma, 16 Dicembre 2003 – 1 Febbraio 2004, Palazzo Falconieri e Cripta Falconieri in San Giovanni dei Fiorentini, Roma, 2003, 41–45.
Waddy, Patricia, Seventeenth-century Roman Palaces: Use and the Art of the Plan, New York–Cambridge, 1990
Wierdl Zsuzsanna, A felújított Borromini-loggia, epiteszforum.hu/a-felujitott-borromini-loggia (letöltés ideje: 2015. október 21.)
Zirpolo, Lilian H., Ave Papa, Ave Papabile. The Sacchetti Family, Their Art Patronage, and Political Aspiration, Toronto, 2005
Banfi, Florio, Magyar emlékek Itáliában, Bővített, átdolgozott kiadás, szerk. Kovács Zsuzsa–Sárközy Péter, Szeged, 2005 (Magyar–olasz tanulmányok. Studi e documenti italo-ungheresi)
 
 
 
BIBLIOGRÁFIA A RÓMAI MAGYAR AKADÉMIÁRÓL
 
Adriányi Gábor, Fraknói Vilmos és a „Monumenta Vaticana Hungariae Historiam Illustrantia” megindítása, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok–Regnum 8(1996)/3–4, 61–72.
Banfi, Florio, Magyar emlékek Itáliában, Bővített, átdolgozott kiadás, szerk. Kovács Zsuzsa–Sárközy Péter, Szeged, 2005 (Magyar–olasz tanulmányok. Studi e documenti italo-ungheresi)
Banfi, Florio, Ricordi Ungheresi in Italia, Edizione aggiornata e ampliata, a cura di Péter Sárközy, Roma–Szeged, 2005 (Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi)
Borsányi Pál, A Római Magyar Akadémia épületének rekonstrukciója, Magyar Műemlékvédelem 25(1981)/1, 14–41.
Csorba László, A Római Magyar Történeti Intézet megalapítása és első évei (1895–1922), in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest, [1998] 7–18.
Csorba László, A Római Magyar Akadémia története 1945 után, in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest, [1998] 45–68.
Csorba, László, Fondazione dell’Istituto Storico Ungherese a Roma (1895–1922), in Cento anni al servizio delle relazioni ungaro–italiane. Gli istituti ungheresi scientifici, culturali ed ecclesiastici di Roma (1895–1995), a cura di László Csorba, Budapest, [1998] 7–18.
Csorba, László, Storia dell’Accademia d’Ungheria a Roma dopo il 1945, in Cento anni al servizio delle relazioni ungaro–italiane. Gli istituti ungheresi scientifici, culturali ed ecclesiastici di Roma (1895–1995), a cura di László Csorba, Budapest, [1998] 45–68.
Csorba László, A Fraknói-villa – A Magyar Köztársaság Szentszék melletti Nagykövetségének székhelye, in Magyarország és a Szentszék diplomáciai kapcsolata (1920–2000), szerk. Zombori István, Budapest, 2001, 113–135.
Csorba László, A római magyar követ jelenti… A magyar–olasz kapcsolatok története 1945–1956, Budapest, 2010, kézirat
Csorba László, A Római Magyar Akadémia és a tudománypolitika az 1960-as évek elején, in Magyar történettudomány az ezredfordulón. Glatz Ferenc 70. születésnapjára, szerk. Gecsényi Lajos–Izsák Lajos, Budapest, 2011, 293–299.
Csorba László, Írók otthona a Via Giulián (1946–1969), in „Visszhangot ver az időben”. Hetven írás Szegedy-Maszák Mihály születésnapjára, szerk. Bengi László–Hoványi Márton–Józan Ildikó, Pozsony, 2013, 173–182.
Garami, Gréta, La storia dell’Istituto delle Belle Arti d’Ungheria «Vilmos Fraknói» a Roma, in Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi, Roma–Szeged, 2005, 73–98.
Jászay, Magda, L’Istituto Italiano di Cultura per l’Ungheria. A Magyarországi Olasz Kultúrintézet, Roma, 1991 (I Quaderni del Veltro)
Molnár Antal, A magyar katolikus egyháztörténet-írás megújulási kísérlete a két világháború között (Szekfű Gyula és Vanyó Tihamér barátsága), in Szekfű Gyula és nemzedéke a magyar történetírásban, szerk. Paksa Rudolf, Budapest, 2007, 79–90. (Eötvös Műhely)
Pál József, A „Fraknói” Történeti Intézet létrejötte a Római Magyar Akadémián (1996–1998), Magyar Tudomány 165(2004), 221–225.
Pál, József, La fondazione dell’Istituto Storico Fraknói, in Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi, Roma–Szeged, 2004, 201–204.
Pásztor, Lajos, L’Istituto Storico Ungherese a Roma e il vescovo Vilmos Fraknói, Archivio della Società Romana di Storia Patria 100(1977) 143–166.
Pásztor, Lajos, Le origini dell’Accademia d’Ungheria di Roma, in Un istituto scientifico a Roma, L’Accademia d’Ungheria (1895–1950), a cura di Péter Sárközy–Rita Tolomeo, Cosenza, 1993, 9–27.
Pásztor, Lajos, Vilmos Fraknói e i «Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia», Rivista di Studi Ungheresi 10(1995), 44–59.
Pásztor, Lajos, La fondazione dell’Accademia d’Ungheria in Roma, in Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi, Soveria Mannelli, 1997, 85–99.
Póczy Klára–Szelényi Károly, A magyarok ezer esztendeje Rómában. Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkig, Veszprém–Budapest, 2000
Rottler Ferenc, A Római Magyar Történeti Intézet alapítása és működése (1895–1944), in Az állami és jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon, Budapest, 1983, 179–190. (Jogtörténeti Értekezések 13)
Sárközy, Péter, Requiem per l’Accademia d’Ungheria di Roma, in Un istituto scientifico a Roma: L’Accademia d’Ungheria (1895–1950), a cura di Péter Sárközy–Rita Tolomeo, Cosenza, 1993, 107–115.
Sárközy, Péter, Storia della Cattedra di Lingua e Letteratura Ungherese di Roma, in Annuario. Studi e documenti italo-ungheresi. Numero speciale. Tra magiaristica e italianistica: cultura e istituzioni, Roma–Szeged, 2005, 29–34.
Sárközy Péter, Róma mindannyiunk közös hazája. Magyar emlékek Rómában, magyarok emlékei Rómáról, Budapest, 2010 (Szent Korona Öröksége)
Sárközy Péter, Itália vonzásában. Esszék, tanulmányok, Budapest, 2014 (Magyar esszék)
Sárközy Péter, Andata e ritorno. Római jegyzetek 1990–2015, Budapest, 2015 (Magyar esszék)
Speculum mundi. Roma centro internazionale di ricerche umanistiche, a cura di Paolo Vian, Roma, 1992
P. Szűcs Julianna, A ’római iskola’, Budapest, 1987
P. Szűcs Julianna, A „római iskola”, in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest, [1998] 95–126.
P. Szűcs, Julianna, La „scuola romana”, in Cento anni al servizio delle relazioni ungaro–italiane. Gli istituti ungheresi scientifici, culturali ed ecclesiastici di Roma (1895–1995), a cura di László Csorba, Budapest, [1998] 95–127.
Tulok Magdolna, A százéves Magyar Akadémia Fraknói-könyvtárának viszontagságai, Könyvtári Figyelő 41(1995)/1, 67–73.
Tusor Péter, Magyar történeti kutatások a Vatikánban, Budapest–Róma, 2004 (Collectanea Vaticana Hungariae I. Excerptum)
Ujváry Gábor, „Iskola” a határon túl. A Római Magyar Intézet története (1912–1945), Levéltári Szemle 45(1995), 3–37.
Ujváry Gábor, A Római Magyar Intézet története 1912–1945 között, in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest, [1998] 19–43.
Ujváry, Gábor, La storia dell’Istituto Ungherese a Roma dal 1912 al 1945, in Cento anni al servizio delle relazioni ungaro–italiane. Gli istituti ungheresi scientifici, culturali ed ecclesiastici di Roma (1895–1995), a cura di László Csorba, Budapest, [1998] 19–43.
Ujváry Gábor, Egy tudós kultúrpolitikus kalandjai Rómában és a magyar hivatalokban. Gerevich Tibor és a Római Magyar Akadémia, Történelmi Szemle 50(2008), 195–223.
Ujváry Gábor, „Egy európai formátumú államférfi”: Klebelsberg Kuno, Pécs–Budapest 2014 (Sziluett. Korszerű történelmi életrajzok)
Vári Rezső, Történeti intézetek Rómában. Adalék a legújabb kor tudománytörténelméhez, Budapest, 1916.
 
BIBLIOGRÁFIA A PÁPAI MAGYAR INTÉZETRŐL
 
Bandi István, Adalékok a Pápai Magyar Intézet történetéhez, állambiztonsági megközelítésben, Egyháztörténeti Szemle 8(2007)/1, 174–188.
Beke Margit, A Pápai Magyar Egyházi Intézet megalapítása és első évei Rómában (1929–1945), in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest, [1998] 69–73.
Csorba László, A Pápai Magyar Egyházi Intézet Rómában 1945-től napjainkig, in Száz év a magyar–olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), szerk. Csorba László, Budapest, [1998] 75–94.
Fejérdy András, „Hontalanok”. A római emigráns papok, a magyar kormányzat és a Vatikán új keleti politikájának kezdetei, Történelmi Szemle 51(2009) 59–89.
Horváth József, A Római Magyar Akadémia és a Pápai Magyar Intézet rövid története, 1982, kézirat
Magyar Katolikus Lexikon, főszerk. Diós István, szerk. Viczián János, Budapest, 1993–2010
Majsai Tamás, „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel”. Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban. Esettanulmány(ok), I–IV, Beszélő 12/12 (2007) 44–65, 13/1 (2008) 58–85, 13/3 (2008) 77–94, 13/4 (2008) 80–99.
Németh László Imre, Mindszenty megvalósult álma. A Santo Stefano Rotondo és a Szent István Ház, Budapest, 2009
Németh László Imre, Zágon József (1909–1975), Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 24 (2012)/3–4, 39–78.
Németh László [Imre], Adalékok a római magyar lelkészség történetéhez. Első rész: 1945–1963. Második rész: 1963–1973, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 14(2002)/1–4, 197–228, 15(2003)/3–4,  119–149.
Németh László [Imre], Istituto Pontificio Ecclesiastico Ungarico in Urbe, in Annuario. Studi e documenti italo–ungheresi. Florio Banfi: Ricordi Ungheresi in Italia, a cura di Péter Sárközy, Roma–Szeged, 2005, 213–215.
Németh László [Imre], Mindszenty József bíboros levelei a Pápai Magyar Egyházi Intézetben, Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 11(1999), 231–242.
NÉMETH László [Imre], A Pápai Magyar Intézet értesítői 2002-2011 között, in Magyar Sion. Új folyam X/LII (2016/1), 189‒205.
PMI Hírlevél, szerk. a rektor, Róma, 2002–
Prokopp Mária, Prokop Péter festőművész (1919–2003), Szeged, 2013
Szabó Csaba, „Nyíri” és „Keleti” – Keresztes. Adalékok a görög katolikusok 20. századi történetéhez, Egyháztörténeti Szemle 8(2007)/1, 189–215.
Szabó Gyula, A Pápai Magyar Intézet mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963–1989), Budapest, 2011
Ternyák Csaba, Il Pontificio Istituto Ecclesiastico Ungherese. Da cinquant’anni al servizio della Chiesa magiara, in L’Osservatore Romano 161(1990)/130, 5.
Tóth Tamás, A Collegium Germanicum et Hungaricum Levéltára, in Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére, szerk. Tusor Péter, Budapest–Róma, 2012, 137–156. (Collectanea Vaticana Hungariae I/8.)
Tusor Péter, Magyar történeti kutatások a Vatikánban, Budapest–Róma, 2004. (Collectanea Vaticana Hungariae I/1, Excerptum.)
 

 

 

cortilemod1firmweb

Diszlepcsohaz-copia107xfirm

giardino2notteBkis-1

giardinopavimentobagnato300dippicc

Fotó: Várhelyi Klára

ESEMÉNYNAPTÁR


2017
22
Február
H K Sz Cs P Szo V
30 31 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 1 2 3 4 5

KIEMELT ESEMÉNYEK

Nincsenek események

ESEMÉNYEK

Párizsi Magyar Intézet | 92, rue Bonaparte 75006 Paris
2017. febr. 10. - márc. 04.
Hommage à Vasarely

Hirdetések